Útkövetés

Címlap Iskolánk története

Statisztika

Tartalom találatai : 128868

Ki olvas minket

Oldalainkat 27 vendég böngészi

Iskolánk története
Tartalomjegyzék
Iskolánk története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
Minden oldal

AZ ÁLLAMI ZENEISKOLA TÖRTÉNETE - A CSENKI IMRE MŰVÉSZETI ISKOLÁIG 1959/60 - 2009/10

A zeneoktatás kibontakozása Püspökladányban /Előzmények/

„Csonka ember az, és üres az élete – bármily gazdag külsőleg – ha nincs érzéke a művészetekhez.”        Kodály Zoltán


Azt gondolom, nem kell világhírnévre szert tenni ahhoz, hogy az emberben megfogalmazódjon a fent említett gondolat, hiszen ötven évvel (sőt már 1953/54-ből vannak feljegyzések), ezelőtt elődeink is ekképp gondolkoztak, amikor rájöttek, művészet nélkül nem teljes az ember élete, és úgy döntöttek szükség van zene- művészetoktatásra. Hisz a művészi alkotás az embernek a legősibb kifejezési formája.

1957 májusában Debrecenben, amikor első ízben rendezték meg a Hajdúsági Zenei Heteket, - amely az ellenforradalom leverése után az ország egyik legjelentősebb zenei eseménye volt, - Püspökladányban már működött a Zenepedagógusok Munkaközössége dr. Török Györgyné vezetésével. A havi tandíj 70 Ft volt. 1959-ig a zeneoktatás munkacsoportos formában történt a gimnázium akkori épületében. Tehát, ahogy fentebb említettem, már 1953/1954–ben, a következő tanárok foglalkoztak zenetanítással Püspökladányban:


Czéh János – szolfézs, Dr. Sáhi Györgyné – zongora, Oláh Emőd – hegedű, Várhalmi János – hegedű, Dunkel Frigyes – hegedű, Tóth Ervin – hegedű.


Aztán az 1958/59-es tanévben négy tanár, nyolcvanöt tanulóval dolgozott, zongora- hegedű, klarinét és elmélet szakon. Lavotta Kamilla - hegedű, Gáll Mihályné - zongora és szolfézs, Balla István – klarinét szakon tanított.


A reform, amely akkoriban a zeneoktatás hármas tagozódását törvényerőre emelte, szükségképpen új, alapfokú zeneiskolák alapítását sürgette. Kialakult egy körzeti rendszer, mely szerint egy-egy szakiskola (összesen hat működött az országban) utánpótlását több, két-három vármegye zeneiskoláinak növendékanyaga volt hivatva biztosítani.
1959-ig egész Hajdú-Bihar területén egy, a debreceni zeneiskola működött. A Zeneakadémia, mely a tanárellátás biztosítására egyedül jogosult volt, nem is tudta volna ellátni ezt a feladatot. Az 50-es évek közepén azonban ez az akadály elhárult, amikor a reform szellemében erőteljesen megindult a tanárképzés.


Az igények és lehetőségek szerencsés találkozásának eredményeképpen 1959 szeptemberében Hajdúböszörmény is megkapta a jogot zeneiskolája megnyitásához, négy fiókiskolájával együtt. Így Berettyóújfalu, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló és Püspökladány is kitárhatta kapuit. Életképességüket és jogosultságukat bizonyította, hogy évek múlva ezek mindegyike önálló intézménnyé fejlődött.
Abban az időben a Megyei Tanács Népművelési Osztályának járási népművelési előadójának, - Vitéz Mátyás Ferencnek - feladata volt az egész járás területén működő népművelődési csoportok segítése, a működési területük biztosítása és a felszerelésük gyarapítása. Elmondása szerint, a zenei élet fellendítését akkor tudta igazán segíteni, amikor Lavotta Kamilla zenetanárnő megkereste őt azzal a kéréssel, hogy szeretné szervezett keretek között folytatni Püspökladányban a zeneoktatást. Természetesen készséggel segítette mindenben, hisz akkor már vélhető volt, hogy ennek lesz jövője.


1959-1963-ig helyet kaptak az oktatás megindulására a kultúrházban többek között a színpadon, mert ott volt a zongora, majd további három helyiségben (öltöző, előadóterem, szertár).
- Nagyon nehéz volt eleinte, mert a téli hónapokban a fűtés igen problémás volt. A kultúrház vezetősége, amennyire tudta segítette kisebb felszerelések, hegedűhúrok, vonók és egyéb tartozékok, kották vásárlásával a munka beindulását - emlékszik vissza Feri bácsi.
A zeneiskola megalakulásával kapcsolatban a tanári kar létrehozását, a tanulók szervezését, az órák beosztását, majd megtartását mind-mind Lavotta Kamilla intézte.
Nem volt könnyű dolga abból a szempontból sem, hogy a komolyzene fogalma egy ilyen településen a pedagógusokat és az értelmiséget képviselő néhány családot kivéve ismeretlen volt, legalábbis nagy általánosságban.

A debreceni Déri Múzeumban Püspökladány művelődéstörténeti múltjáról olvasva a következőket találtam:

„Püspökladány kezdetben mezőgazdasági jellegű település volt, szűk tisztviselő réteggel. Az egykori püspöki birtokok adótisztjei, uradalmi emberei, továbbá a jegyző, a tanító és a katolikus pap alkotta a helyi értelmiséget.
Az ország iparosítása után, fontos közúti és vasúti csomópont lett. Így a lakosság összetételében ma is érezhető a mezőgazdasági és a MÁV jelleg. Iskolarendszere úgy a múltban, mint napjainkban fejlettnek mondható. A felszabadulás után a már meglévő, egykori egyházi iskolák mellett, korszerűnek mondható, jól felszerelt óvodák, általános iskolák, gimnázium és zeneiskola épült.
A komolyzenét ekkor a helybéli gyógyszerész, a jegyző, a pap, és a tanító képviselte. Korábbi házi muzsikálásról, zenei tárgyú könyvek, zongora négykezes kották, és Haydn kvartettek rendeléséről következtethetünk az akkori magyar vidéki műkedvelők „zenei” életére.
Az iskolai, egyházi jellegű kórusok, helybeli iparos (polgári) dalárdák, és a MÁV fúvószenekar működéséről kell említést tenni. Kiemelkedik idős Csenki Imre püspökladányi igazgató tanító, karnagy élete és munkássága. Csenki Imre a jó értelemben vett klasszikus „néptanító”, népművelő típusa volt. Iskolai és felnőtt kórusai Bartók, Kodály, Bárdos műveit szólaltatták meg hitelesen. Nemcsak mint zenész, hanem mint iskolai igazgató sok tehetséges munkás- és parasztszármazású gyermeket karolt fel. A 60-as évek lején, 50 éves tanítói jubileumán, kormányunk magas kitüntetésben részesítette. Meg kell említenünk két fiának a munkásságát is. Az egyik – Csenki Sándor – etnográfus volt, öccse pedig – Csenki Imre – zeneszerző, aki kezdetben a debreceni kollégiumi kórust vezette, majd a Magyar Állami Népi Együttes igazgatója és a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya volt. Csenki Imre zeneszerzői munkásságát operái, kórusfeldolgozásai jelzik a művészeti tevékenységen kívül.”

 


 

A szervezett zeneoktatás elindulása


A kulturális demokratizálódás jeleként, a kodályi gondolat, - a tömegzenei nevelés általánossá tétele –jegyében terjeszkedett a vidéki zeneoktatás Hajdú-Bihar megyében. Nem várt könnyű feladat a zeneiskolákra, hiszen szinte a semmiből kellett előteremteni az oktatás személyi és tárgyi feltételeit.
1959. október 15-től - 1963. január 1-jéig tehát, hasonlóan a többi járási székhelyhez, a Hajdúböszörményi Állami Zeneiskola Fiókiskolájaként működött a zeneoktatás Püspökladányban.
1963. január 1.  A püspökladányi Állami Zeneiskola önálló intézmény lett. Az iskola kinevezett igazgatója és egyben hegedűtanára Lavotta Kamilla.
1963. január 1. Nádudvaron kihelyezett tagozat létesült.
Az 1964/65-ös tanévben a Karacs Ferenc Gimnázium, volt Fiúdiákotthon /azelőtt leventekör/ romos, elhanyagolt állapotban lévő épületében folytatódott az oktatás, majd az 1965/66-os tanévben ismét a művelődési ház korábbi helységeiben.

„Megyénk zeneiskoláinak életéből” címmel cikk jelent meg a Hajdú-bihari Napló 1964. november 1-jei számában.
„…a püspökladányi zeneiskolának nincs ugyan saját épülete, de a tanács és a pártszervezet szívügyének tekinti a zeneiskola életét, s a művelődési házban a lehetőségek szerint biztosítják a tanítás zavartalanságát addig is, amíg 1965 szeptemberére felépül a tíz-tantermes új zeneiskola. …. Püspökladányban a tanács és a zeneiskola kapcsolata igen jó, szinte példaértékű. Anyagilag is a legmesszebbmenőkig támogatja a község a zeneiskolát. Az idei tanévben az intézet nyolc új csellót, három klarinétot, és egy zongorát, a zenei ismeretek terjesztésének elősegítésére pedig magnetofont és lemezjátszót kapott. A támogatás kétoldalú. A zeneiskolák a város kulturális életében játszanak nagy szerepet, ők szervezik a város zenei életét: bérleti és növendékhangversenyeket, amelyek teltházakat vonzanak.”

 

B. Kiss Albert így ír krónikáskönyvében a zeneiskoláról:


„A volt levente-egyesület épületét 1965-ben lebontották. Annak helyén, a Járási és Nagyközségi Tanács VB. teljesen új épülete

t építtetett a zeneiskola céljára. Az építés 786.000.-Fft-ba került.
A korszerű, világos, tágas, esztétikailag kifogástalan, akkor négy /nagy/ tantermes iskolában, igazgatói irodával, tanári szobával, szertárral, tágas folyosóval 1966. április 15-től folyt nevelő-oktató munka.
1972 nyarán a növendék-, és tanárlétszám emelkedése miatt szükséges volt az épületben belső átalakítást végezni. A Nagyközségi Tanács VB. Költségvetési Üzemének segítségével két tantermet leválasztottak.
1974 decemberében ismét egy tanteremmel bővült az iskola. Ekkor már a szertárral és igazgatói irodával együtt, kilenc tantere

mben dolgoztak az iskola tanárai.
Az iskola vagyonleltári értéke: 1.380.000.- Ft. (épület, kották, könyvek, kommunikációs eszközök.) Ebből a hangszerek értéke: 450.380.- Ft.
A zenetanárok létszáma ekkor már 14 fő. Van egy 30 tagú fúvós-, és 16 tagú vonószenekara az iskolának. Az ifjakból álló

zenekar több rendezvényen is szerepelt, igen sikeresen. Szép volt látni és hallani a fiatalok fúvószenekarát, és bízni ab

ban, hogy a zenei utánpótlás biztosítva van.”

/A zeneiskola adatai 1976. szept. 10-én kerültek rögzítésre. Lejegyezte: Sárosi Károly


 

Lavotta Kamilla igazgatónő írja 1974-es beszámolójában:


Az állami zeneiskola alapfokú művészetoktatási intézmény, melynek feladata: a zenei ismeretek megszerzésének elősegítése, a zenei műveltség megalapozása, a tanulók felkészítése az amatőr hangszeres zenélésre, az öntevékeny művészeti együttesekben, zenekarokban, kórusokban való közreműködésre, továbbá a zenei pályára alkalmas tanulók felkészítése szakirányú továbbtanulásra.

 



A püspökladányi Állami Zeneiskola kiemelt feladatának tartotta akkor is, most is a kiemelkedő képességű tanulók zenei pályára való irányítását, felkészítését az alábbi intézményekbe; Zeneművészeti Szakközépiskola, Zeneművészeti Főiskola, Óvónő-, Tanítóképző Főiskola, (ének szak, valamilyen más szakkal párosítva), valamint a Magyar Néphadsereg Zenenövendék Iskolájába (fúvós és ütőhangszereseknél).
A fent említett intézményekbe 1974-ig 33 növendékét vették fel az intézménynek.
Többen a végzettek közül iskolákban, hivatásos művészeti együttesekben és a Magyar Rádióban dolgoznak.

 


A nem zenei pályára készülő tanulók eredményesen szerepeltek különböző zenei fesztiválokon,(kamarazenei, zenekari) versenyeken, a fúvósok a Sárospataki Diáknapokon, Úttörő Kulturális Seregszemléken, valamint a Magyar Rádió Országos Zenei Műveltségi Versenyein. /Ez utóbbit középiskolások számára hirdették, de az itt sikerrel szereplő tanulók egyben a zeneiskola növendékei voltak./ Felkészülésük – Herczegh László vezetésével - zeneiskola „központú” volt. /Lemezek, kották, könyvek, helyiségek, rádióközvetítés 1970. december 6. Petőfi Rádió 11:10 az iskolából, egyenes adásban.


1971-ben a döntőben kiemelkedő eredményt értek el. Megkapták az akkor még Művelődésügyi Minisztérium (ma Kulturális) reprezentatív Bartók Béla életét és munkásságát bemutató kiállítási anyagot.


1972-ben az Országos Zenei Műveltségi Versenyen pedig első helyezést értek el. A rendező szervek /Minisztérium, Rádió, KISZ KB/ magyar egyéni díjakkal, (pl. Borsos Miklós: „A hárfázó Dávid” plakett –ami Dr. Palkonyai László tulajdona, aki jelenleg Kanadában él ), a Hajdú-Bihar Megyei Tanács VB. oklevéllel jutalmazta az iskola tanulóit.
A zeneiskola növendékei valamennyi helyi protokoll rendezvényen közreműködtek. Emlékezetes a hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett díszhangverseny, valamint Kodály Zoltán és Bartók Béla évfordulói tiszteletére adott hangverseny.
Az iskola évente, általában hat növendékhangversenyt rendezett. Ezeknek célja, elsősorban a tanulók fejlődésének követése és a szülőkkel való konzultáció. Ezen kívül az ún. „tanszaki hangversenyek” a szülői értekezletek szerepét töltötték be.

 

Az iskola fontos feladatának tekintette a többi oktatási intézménnyel való jó kapcsolt kiépítését. Ez akkor legeredményesebben a Karacs Ferenc Gimnáziummal sikerült. Bizonyítják ezt a közös zenei rendezvények, az iskolai ünnepélyek, szalagavatók, ballagások, Karacs Ferenc Diáknapok stb.


Díszhangverseny rendezésére került sor a Bartók kiállítás megnyitása alkalmából, melynek értékét nagyban növelte ifj. Bartók Béla jelenléte, közvetlen hangú, magas színvonalú előadása édesapjáról – 1972 novemberében.


1972-ben megalakult a Püspökladányi Ifjúsági Fúvószenekar.(vezetője: Fejes Márton)


1974 márciusában a zeneiskola rendezte a Megyei Ifjúsági Kamarazene Fesztivált a gimnázium tornatermében, a gimnázium tanárainak és tanulóinak.
A szakmai zsűri elnöke Straky Tibor, - a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatója, - valamint a Hajdú-Bihar Megyei Tanács Művelődésügyi Osztálya szerint ez volt eddig a legmagasabb színvonalú fesztivál úgy szakmailag, mint a rendezést illetően.
Szép sikert értek el az iskola növendékei Hajdúszoboszlón, a „Ki nyer ma?”című  zenei vetélkedő 1000. adása alkalmából.
Az iskola tanárai évenként Tanári Hangversenyeket rendeztek Püspökladányban, Bárándon, Földesen, Nádudvaron. Az utóbbi helyeken egyetlen objektív akadály volt; a zongorák kritikán aluli állapota, illetve hiánya.


1978. február 21-én kedden délután 5 órakor hangversenyt rendeztek a Püspökladányi Ifjúsági Fúvószenekar (PIF) megalakulása 5. évfordulója alkalmából, a művelődési ház színháztermében. Közreműködött az ÁFÉSZ Kórus, a püspökladányi zeneiskola ütőhangszeres együttese, a nádudvari zeneiskola rézfúvós kamaraegyüttese, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatói.
1978 május – Alba Regia Országos Kamarazenei Fesztivál Székesfehérvár – Vonóstrió (tanár: Hornicsár Tihamér)

-                                                          1979-ben 20 éves a Püspökladányi Állami Zeneiskola.

A tanárok és a tanulók létszáma a kezdetekhez (1959/60) képest: /4 tanár-85 tanuló/ a két évtized alatt (1979/80) a többszörösére bővült /15 tanár - 349 tanuló/.
„Fülcsiszolás” és közönségnevelés. Látogatás a püspökladányi zeneiskolában (a Hajdú-bihari Napló 1979. november 7-ei számából)

„Bár akadnak nehézségek, mégis egy olyan tendencia bontakozik ki, amely optimizmusra ad okot. Ez pedig az, hogy a húsz évvel ezelőtti növendékek gyerekei már megjelentek a zeneiskolai tanulók között. Nagy szorgalom és kitartás szükséges a zenetanuláshoz, amiben rendkívül nagy jelentősége van a szülői ösztönzésnek. És érthetően másként viszonyul a zongorát próbálgató gyerekéhez az, aki egykor maga is kijárta ezt az iskolát. Ha erre gondolunk, hihetőnek tűnik az a remény, hogy a két évtized elteltével, az alapok megvetésével megteremtődött a bázis a minőségi továbblépéshez is.”/Turi Gábor/


1979. május 23. 17:30  Jubileumi Növendékhangverseny
1979. május 24. 16:30 Jubileumi Tanári Hangverseny

1979. Az iskola első alkalommal szervezett nyáron tíz napos, Járási Zenei Szaktábort és Olvasótábort növendékei számára. A kezdeményezést évente szeretnék megismételni.
A tábor nemcsak a püspökladányiak számára nyitott, hanem a környékbeli zene iránt érdeklődőket is fogadta. Szállásuk a strandon lévő faházakban lett megoldva. A tábor napirendjén a zenei munka mellett filmelőadások és sportfoglalkozások is szerepeltek. Hangversenyekre is sor került, amelyen az iskola együttesei mellett a tábor csapatkürtösei és csapatdobosai is bemutatkoztak.


1982. február – 10 éves volt a Püspökladányi Ifjúsági Fúvószenekar.
1983. január 1. Nádudvaron önálló Állami zeneiskola létesült.
1984. április 1-jén, „A vidéki zeneoktatás 25. évében” tartották kamarazene találkozójukat Debrecenben, a Zeneművészeti Szakközépiskola Kodály termében Hajdú-Bihar megye zeneiskolái. Püspökladány hat kamaracsoporttal vett részt a találkozón.
1985. május 1. A püspökladányi Állami Zeneiskola öt(5) új tanteremmel bővült. Ekkor már az intézmény jelentős hangszerállománnyal, könyv, kotta és lemeztárral rendelkezett.

Az iskola tanszakai:
Szolfézs/kötelező/, zongora, hegedű, gordonka, nagybőgő, gitár, furulya, fuvola, klarinét, fagott, trombita, kürt, harsona, tuba, egyéb mélyrézfúvós hangszerek és ütőhangszer.
Az intézményben kamaraegyüttesek, vonós- és fúvószenekar, valamint ütőhangszeres együttesek működnek.

Az 1985/86-os tanévben a tanulók létszáma: 300 fő, tanári létszám: 14 főállású, 1 részfoglakozású pedagógus.

1989/90-es tanévtől új kihelyezett tagozat létesült a szomszédos településen, Kabán.

 



1989 decemberében, – 30 éves jubileumi rendezvénysorozatot tartott az iskola.

 


1992-ben néptánc, moderntánc és népzene tanszakok alakultak. A táncművészeti ág megjelenésével szükségessé vált az intézmény alapító okiratának és nevének megváltoztatása.
Ekkor az iskola új neve: Városi Önkormányzat Zene és Egyéb Művészeti Iskola Püspökladány
1995. Lavotta Kamilla igazgatónő 36 év után nyugdíjba vonult. Lezárult egy korszak, de a több mint három évtized alatt gyökeret vert hagyományok azért tovább élnek. A visszaemlékezők soraiból kitűnik, hogy maradandó benyomásokat őriznek ebből az időből. Lavotta Kamilla jellegzetes személyisége felejthetetlen marad, mint korosztályok, generációk sokaságának nagyhatású zenei nevelője.

Az 1995/96-os tanévtől helyét Herczegh László igazgató vette át, aki ebben az időben némi változtatásokat vitt végbe. A régi csapat kissé megfogyatkozva, de azért folytatta munkáját. Az iskola ez idő alatt is igyekezett változatos formákat kitalálni a hatékony zenei nevelésre. Élénk zenekari munka, sok kamarazenélés, és a pedagógusok igyekeztek minél több továbbképzéssel fejleszteni szakértelmüket. Az iskola szerkezetében is történt változás, Nagyrábé és Báránd kihelyezett tagozatok kikerültek az anyaiskola kötelékéből, csak Kabán folytatódott a tanítás.

1996. augusztus 18. Mesterkurzus leendő zenészeknek. /Fuvolatábor – Matuz István/
Nyaranta, a hangszeres játék mesterei szerte Európában számos zenei továbbképző tábort vezetnek. Ezek sorában foglalt helyet Püspökladányban – a Zene és Egyéb Művészeti Iskolában - immár harmadik alkalommal megrendezett fuvolakurzus, amelyet a városból elszármazott Matuz István fuvolaművész vezetett. A kurzus résztvevői között külföldi – közép és felsőfokú tanulmányokat folytató - diákok, hallgatók is megtalálhatók. A tábor tematikája hangszerismeret és hangszerjáték, valamint olyan ismeretek, tapasztalatok birtokába juthattak a résztvevők, amit a tanintézetek falai között nem tanulhattak meg.

1999 októberében ünnepeltük iskolánk alapításának 40 éves évfordulóját, mely alkalommal intézményünk kilépett a névtelenség homályából, és felvette Csenki Imre nevét. A névadó ünnepség Győrfi Lajos szobrászművész alkotásának - Csenki Imrét ábrázoló dombormű – leleplezésével kezdődött. Csenki Imre (1912-1998) Püspökladány szülötte, a magyar vidék e térségének kimagasló, a mai napig egyetlen európai szellemiségű zeneművésze, karnagy, zeneszerző, népzenekutató, tanár, Kossuth-díjas Kiváló Művész, a Magyar Állami Népi Együttes Énekkarának alapítója, művészeti vezetője.
Az ünnepségen ott volt Csenki Imre lánya, Csenki Éva, valamint két unokája Szilasi Alex, és Szilasi Veronika.
Az intézmény falán lévő domborművet, a Kossuth-díjas karnagy nyomdokaiba lépő unokája, Szilasi Alex zongoraművész leplezte le. 
Munkásságát, jelentőségét méltóan ismertette a helyi, megyei, regionális, országos sajtó és média.
A Csenki –családtól a név mellé egy zongorát is kapott ajándékba az iskola, melyet a névadóról elnevezett teremben helyeztek el.


Az 1999/2000-es jubileumi, millenniumi tanév pedagógiai, szakmai szempontból az egyik legeredményesebbnek bizonyult. Az iskola fennállásának 40 éves évfordulója alkalmából megújult az intézmény épülete és környezete.

Az 1999/2000-es jubileumi tanévben a Csenki Imre Művészeti Iskola létszáma:
25 pedagógus, 570 tanuló.
/Ebből a kabai kihelyezett tagozaton 79 növendékkel 4 tanár foglalkozik. Tagozatvezető: Szűcs Henriett/

2001. A Pedagógiai Program elkészítése
A közoktatásról szóló, többször módosított 1993. évi LXXIX. Törvény és a 27/1998. (VI.10.) MKM rendelet paragrafusai rendelkeztek az alapfokú művészetoktatási intézmények pedagógiai programjának elkészítéséről, tantervi programjának bevezetéséről.

2001. Herczegh László 38 évi munkaviszony, 6 évi igazgatás után ugyancsak nyugdíjba vonult a művészeti iskolából.
Mikor megkérdezték tőle, hogyan ítélné meg az elmúlt évek munkáját, így fogalmazott a Püspökladányi Hírek hasábjain (Részlet)

 

-    „Hasonlóan, mint egy operaelőadást, három felvonásban. Az opera nemcsak a zenés színházat jelenti, hanem szolgálatot, segítséget vagy valamivel való foglalkozást, fáradozást. Az „első felvonásban” – mint tanár -, az egykori növendékek zeneelméleti felkészülését, felvételüket segítettem közép és felsőfokú iskolákba. ………  a „második felvonásban” az iskolavezetés szerteágazó ügyeit sikerült rendezni. ……… a „harmadik felvonásban” 1995 őszén azt a célt tűztük ki magunk elé, szeretnénk, ha Püspökladánynak olyan művészeti iskolája lehetnénk, melynek van arca, karaktere, ami élesztőként működik a város életében, ami segíteni tud Püspökladány jó hírének, hírnevének erősítésében. … amire érdemes odafigyelni a kívülállónak, amely szakmailag eredményes tud lenni.”

Ezt a nemes célkitűzést 1999-ben az iskola névadásával, az ünnepség megrendezésével sikerült megvalósítania. A rendezvénynek országos visszhangja volt, soha nem tartózkodott egy időben annyi élvonalbeli zenei szakember Püspökladányban, mint ezen az októberi délutánon.



A 2001/2002-es tanévtől a Csenki Imre Művészeti Iskola új igazgatója Kovácsné Csuzda Judit.

 


Az 1975-től az intézmény /fagott-szolfézs, általános iskolai énektanári diplomával rendelkező/ zenetanára, ’87-től igazgatóhelyettese, pályázatában így fogalmazott:
- Belülről látva az iskola helyzetét, - a múltat, a jelent – egy olyan jövőben gondolkodom, mely a biztos alapból építkezik, megőriz mindent, ami jó volt, de a jobbítás szándékával változtat is.
Vezetői koncepciójának egyike volt, mit megfogalmazott: Az eredményes pedagógiai munka egyik legfontosabb feltétele a jó szellemű csapatmunka, nyitott, demokratikus vezetési stílus.

 

-                                   „Az együttműködés szilárd hit abban,
-                                    hogy a többiek nélkül senki nem juthat el a célhoz.”

-                                                                                                   / Virginia Burden/


Igyekezett olyan célokat és feladatokat megfogalmazni, mely a múltból táplálkozva, a jelen eseményeire építve a jövőbe mutatott, segítve a pedagógiai munkát, erősítve a közösséget, a művészeti nevelést. Meggyőződéssel vallotta, egy iskolának úgy kell működnie, hogy megőrizze stabilitását, de a változó körülményekre rugalmasan reagáljon.
Célkitűzései között szerepelt; megnövelni a döntés előkészítésben résztvevők számát, létrehozni egy törzskari vezetési formát, továbbá; olyan munkahelyi légkört teremteni, ami biztonságot, nyugalmat sugároz.

A 2001-es tanévtől bevezetésre került a szintetizátor (keyboard) és a vonós népzene tanszak.
2002-től nyílt lehetőség az iskolában internet hozzáférésre, de számítógép parkkal még nem igazán büszkélkedhetett az intézmény. Összesen két gép állt a tanárok és a növendékek rendelkezésére, de ebből az egyikre a gazdasági irodában volt szükség, az intézmény működtetésével járó napi feladatok, intézményi kifizetések, nyilvántartások kezelésére. Maradt egy árva gép, amivel lehetőség nyílt bármi nemű szakmai célt szolgáló feladat elvégzésére.
2002 nyarától újra folytatódnak a régi időkből oly kedvelt Nyári Zenei Táborok. A gyerekek és fiatalok életében fontosak ezek a nyári együttlétek, ahol nemcsak a zenélésben, hanem a mindennapi életben is megismerik egymást. Fontosak a közösen átélt események, s a megszokottnál hosszabb, intenzívebb zenélések, /naponta akár 4-5 óra/. Ezek az élmények meghatározóak életükben, évközben is erőt merítenek belőlük.


2002/2003-tól bővült és erősödött a művészetoktatás komplexitása, új művészeti ággal lett gazdagabb az iskola, elkezdődött a képzőművészeti ágon belüli festészet és grafika tanszakon való művészetoktatás.
2004/2005-ös tanévtől tovább színesítettük a választható tanszakok sorát, lehetőséget teremtettünk a kerámiakészítés elsajátítására.


2004 szeptemberében az iskola elkezdte a Comenius I. Minőségbiztosítás Intézményi modelljének a kiépítését. Az iskola vezetése és alkalmazottai, kezdettől fogva elkötelezettek voltak a minőségfejlesztés iránt. Elvégezték az intézményi önértékelést, kialakították jövőképüket és megfogalmazták küldetésnyilatkozatukat.
Az Önkormányzati Minőségirányítási Programra alapozva, kidolgoztuk Intézményi Minőségirányítási Programunkat.
2004-ben az iskola – a Közoktatási Törvény előírásainak megfelelően – elkészítette új Pedagógiai Programját és Helyi Tantervét.

2004 őszén kettős évfordulóra készült a Csenki Imre Művészeti Iskola. A zeneoktatás 45 éves fennállása Püspökladányban és a Csenki Imre névfelvételének 5. évfordulójára.


Kovácsné Csuzda Judit igazgatónő úgy gondolta, akkor tisztelegnek igazi méltósággal Csenki Imre emlékének, ha valami személyes, igazán őt idéző, de a gyerekekhez is közel álló produkcióval teszik meg mindezt. Így esett a választása, névadójuk által komponált gyermekoperára. A Csenki Imre – Vargha Balázs: A tücsök és a hangyák című mese-daljáték Porcsin László rendezésében várakozáson felüli anyagi, erkölcsi sikert és megbecsülést hozott az intézmény minden növendékének, felkészítő tanárainak és nem utolsó sorban a városnak. A Csenki-család boldog örömmel fejezte ki köszönetét a színvonalas produkcióért.
Az előadók és a rendező munkáját számos elismerő újságcikk és köszönőlevél méltatta. A kettős jubileum méltán íródott be az iskola és Püspökladány történelmébe.

A 2004/05-ös tanév második felében elkészítettük az iskola működését szabályozó többi dokumentumot, a Szervezeti és Működési Szabályzatot, valamint a tanulói kódexet, a házirendet.



2005/2006-os tanév

2005. október 6.  A hangszerkészítés mesteri mivolta /id. Semmelweis Imre tartott igen érdekfeszítő előadást.
2006. január 10. Püspökladány várossá nyilvánításának 20. évfordulója alkalmából – közös megemlékezést tartottunk a Városi Könyvtár közreműködésével.
2006. január 25. Zenei kutatóúton Indiában. Zene és spiritualitás – Ritmusjátékok.
Előadó: Várai László a Győri Zeneművészeti Főiskola ütőhangszeres tanára.
2006. április 12. Gálahangverseny és kiállítás a Magyar Művészetoktatás tiszteletére.

2006/2007. Rendhagyó módon indult ez a tanév, ugyanis tanévkezdés előtt az utolsó pillanatban, - a városban 4 évig működő, majd felszámolt másik művészeti iskolától átvett tanulók és tanárok által - több tanszakkal és művészeti ággal bővült az iskola tevékenységi köre. Ennek következtében a növendékek száma jelentősen megnövekedett, - óraszám szerint 849 tanulót láttunk el, finanszírozást 732 tanuló után igényelhettünk – az eltérés itt is a több-tanszakos növendékek létszámából fakadt. Pedagógusaink létszáma ebben a tanévben 30 főre növekedett.

Nevelő-oktató munkánknak fontos szerepe van az esztétikai műveltség, a jó zenei ízlés és az ítélőképesség kialakításában. Törekszünk a tudatosságra és tervszerűségre, motiváljuk, és cselekvő aktivitásra ösztönözzük növendékeinket.
2007. Megkezdődött az alapfokú művészetoktatási intézmények minősítési eljárása. Az erre vonatkozó szabályokat a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002.(II.15.) OM rendelet tartalmazta.

A Szakmai Minősítő Testület határozata alapján: 2007. december 29-én intézményünk, a
Püspökladányi Általános Iskola és Előkészítő Szakiskola, Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, Pedagógiai Szakszolgálat

KIVÁLÓRA MINŐSÍTETT ALAPFOKÚ MŰVÉSZETOKTATÁSI INTÉZMÉNY
címet érdemelte ki, minden művészeti ágban.

2007. augusztus 1-jétől iskolánk neve: Püspökladányi Többcélú Nevelési, Oktatási és Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény.
Főigazgató: Terdik Ferenc
A Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény létszáma:
Ettől a tanévtől új feladat-ellátási helyként megjelenik iskolánk statisztikájában Nagyrábé.
/zongora – fúvós – szolfézs oktatás/

2008/2009.

2008 szeptemberében már a második tanévet kezdtük a Többcélú Intézmény alapfokú művészetoktatási tagintézményeként.
Főigazgató: Petőné Papp Margit

Munkánkat változatlanul, - a régi hagyományokra építve, iskolánk arculatának megőrzésével, továbbra is a növendékeink művészeti nevelése, a zene, a tánc, a dráma és a képzőművészet megszerettetése, a tehetséges diákjaink pályára irányítása érdekében végezzük.

A Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény létszáma: 555 tanuló, ebből 41 fő két-, 1 fő három-tanszakos. (512 tanuló)

A hagyományszerűen évről-évre megtartott rendezvényeink mellett, újabb programok szervezését is kezdeményeztük.
2009. január 5-én hétfőn, az Új Esztendőt – igazgatónk javaslatára - rendhagyó módon kezdtük, szórakoztató ÚJÉVI TANÁRI KONCERTRE vártuk meghívott vendégeinket. Az újabb rendezvénnyel gazdagítani szándékoztuk a szórakozást nyújtó lehetőségek sorát a városban. Szerettünk volna valami újat, különlegesebbet nyújtani Püspökladány zenét szerető közönsége számára. Ez a rendezvény nem egy szokványos koncert, hanem oldottabb, meghittebb, közvetlenebb hangú, a felcsendülő zene mellett, az elhangzó műsorszámokról, zeneszerzőkről, a korról, az előadókról érdekes történeteket ismerhet meg a hallgató – mindezt asztal mellett és egy pohár pezsgő társaságában.

2009 tavaszán iskolánk Fúvószenekara lemezbemutató és minősítő hangversenyt tartott, ahol Show kategória „B” fokozatában Arany Minősítést kapott. Az együttes vezetője: Szálkai János
Néptáncosaink 30 éves jubileumot ünnepeltek, amellett kiemelkedő teljesítményt nyújtottak a hajdúnánási Regionális Néptánc Fórumon, és a tavaszi szünetben Székelyudvarhelyen, a 10. Székely Néptáncfesztiválon. Tanárok: Koloszár Erzsébet, Nádas Imréné.
A „Művészetek Világa” címmel a képző-, és iparművészeti ág tanszakai kiállítást rendeztek a gyerekek munkáiból a Művészetoktatás Napján. Tanár: Bihari Marianna.



2009/2010.
A Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény létszámadatai:
27 pedagógus, 543 tanuló, két-tanszakosok nélkül: 509 fő
Ez a tanév az 50 éves évforduló jegyében zajlik, több rendezvénnyel, házi versennyel, megemlékeztünk névadónk, és a zeneoktatás jubileumáról.
Az iskola és a szülők nagy örömére újra működik tagintézményünkben a modern-kortárstánc tanszak.  Tanára, Tőke Iuga Anca, - egykori néptáncosunk, Tőke László felesége.

Végezetül, úgy hisszük, a művészeti nevelésnek központi helyet kell kapnia az oktatásban, nemcsak országos viszonylatban, hanem itt a szűkebb környezetünkben, Püspökladányban is.
Jelentősége azért olyan nagy, mert segítségével nagymértékben lehet emelni oktatás általános színvonalát. Szerencsére azt tapasztaljuk, a gyermekeikre odafigyelő szülők is kezdenek már erre rájönni, és elmúlt már az az idő, amikor arra való hivatkozással vették ki a gyerekeiket, hogy romlott az iskolai tanulmányi eredménye, mert a művészetoktatás elveszi az idejét a tanulástól. Kutatások, kimutatások világosan bizonyítják, hogy a művészeti nevelés növeli a tanulók általános teljesítményét, fejleszti nyelvi, írás-olvasási, számolási készségüket. Itt Püspökladányban is, ahol a diákok igen nagy százaléka hátrányos helyzetű, rá kell ébreszteni őket arra, micsoda lehetőség van a kezükben az által, hogy művészetoktatásban részesülhetnek. Sokkal több esélyhez juthatnak általa ebben az elidegenedett világban.
Nem kell, hogy mindenkiből művész legyen, csak gondoljunk arra, mennyire fejleszti alapvető kompetenciájukat.

Már Kodály is megmondta:

 

 

 

„…a zenetanulás pozitíve megkönnyíti a számtant a ritmussal, a folyékony olvasást a dallammal, a szép- és helyesírást. A kottaírás nagyobb pontosságra szoktat, grafikai érzéket fejleszt, az éneklés a szótagok élesebb megfigyelésére, pontosabb kiejtésre, helyesebb artikulációra tanít; jó légzés, bátrabb fellépés, fejlettebb hallás, fokozott testi egészség, jó közérzet, derűs hangulat. Megannyi munkakedvet fokozó mellékes járulék, ami a rendes iskolában mind hiányzik.”


Hisszük, hogy minden gyermek a maga valóságában egyszeri és megismételhetetlen kis csoda, aki birtokában van valami egyedinek, amiben ő jó, amiben több a másiknál, s ezt próbáljuk mi megtalálni, felfedezni, ráébreszteni a gyermeket saját értékeire, vele együtt mindent megtenni azért, hogy mindez felszínre kerüljön. Ezt tekintjük pedagógus társaimmal hosszú távú pedagógiai feladatunknak és felelősségünknek a művészetoktatásban.
Ha visszatekintünk az eltelt öt évtizedre, hová jutottunk, mi is történt intézményünkben, városunk zenei és kulturális életében,  elcsodálkozhatunk, és bizalommal nézhetünk a jövő felé.
Igenis van helye a valós értékeknek fiataljaink életében, a sokszor kétes értékű, látványosságot hajhászó világban. Lehet őket a szép, a jó, az igaz, a valódi boldogság felé vezetni.


Püspökladány kulturális életében meghatározó funkciót tölt be intézményünk. Nemcsak nevelő-oktató munkáját tekintve, hanem közművelődés szempontjából is.
A nevével, - Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény - fémjelzett rendezvények garanciát jelentenek a lakosság számára. Hisz, ahogy mondani szokás,  „a név kötelez”. Igen.

„Vajon mi lehetett Csenki Imre karakterében az a kivételes megtartó erő, ami képessé tette arra, hogy családi tragédiákon és igazságtalan mellőzéseken felülemelkedve meg tudott maradni művészetének magaslatán? A válasz egyszerűnek látszik; a tehetségen kívül, a művészetbe vetett hite, a családi fészekből hozott munka szeretete, kivételes pedagógiai érzék, ami arra ösztönözte, hogy ápolja növendékeiben a zene iránti szeretetet, ezen belül a kóruséneklés örömét. Ő a népi együttessel kivívott világsiker alatt és után is meg tudott maradni a népszerű püspökladányi tanító fiának, a Kollégium tanárának és növendékei egyszerű, szeretett Imre bácsijának.” – írta cikkében Géczy Károly a Debrecen 2002. IX. 4.-ei számában.

 

Azt hiszem ennél jobb példaképet nem is választhattunk volna. Igyekszünk kötelességünknek eleget tenni.
Iskolánkban a hangversenyek általában teltházasak, és a nagyobb városi rendezvényeink iránt is óriási az érdeklődés. Úgy gondoljuk, hogy mindez nyitottságunk, kreativitásunk, értékközvetítő, oktató-nevelő művészeti tevékenységünk eredménye.

Szeretnénk továbbra is úgy végezni a munkánkat, hogy az elődök és az utódok egyaránt büszkék lehessenek ránk.