Útkövetés

Címlap Iskolánk története

Statisztika

Tartalom találatai : 128849

Ki olvas minket

Oldalainkat 31 vendég böngészi

Iskolánk története - Oldal 7
Tartalomjegyzék
Iskolánk története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
Minden oldal


2009/2010.
A Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény létszámadatai:
27 pedagógus, 543 tanuló, két-tanszakosok nélkül: 509 fő
Ez a tanév az 50 éves évforduló jegyében zajlik, több rendezvénnyel, házi versennyel, megemlékeztünk névadónk, és a zeneoktatás jubileumáról.
Az iskola és a szülők nagy örömére újra működik tagintézményünkben a modern-kortárstánc tanszak.  Tanára, Tőke Iuga Anca, - egykori néptáncosunk, Tőke László felesége.

Végezetül, úgy hisszük, a művészeti nevelésnek központi helyet kell kapnia az oktatásban, nemcsak országos viszonylatban, hanem itt a szűkebb környezetünkben, Püspökladányban is.
Jelentősége azért olyan nagy, mert segítségével nagymértékben lehet emelni oktatás általános színvonalát. Szerencsére azt tapasztaljuk, a gyermekeikre odafigyelő szülők is kezdenek már erre rájönni, és elmúlt már az az idő, amikor arra való hivatkozással vették ki a gyerekeiket, hogy romlott az iskolai tanulmányi eredménye, mert a művészetoktatás elveszi az idejét a tanulástól. Kutatások, kimutatások világosan bizonyítják, hogy a művészeti nevelés növeli a tanulók általános teljesítményét, fejleszti nyelvi, írás-olvasási, számolási készségüket. Itt Püspökladányban is, ahol a diákok igen nagy százaléka hátrányos helyzetű, rá kell ébreszteni őket arra, micsoda lehetőség van a kezükben az által, hogy művészetoktatásban részesülhetnek. Sokkal több esélyhez juthatnak általa ebben az elidegenedett világban.
Nem kell, hogy mindenkiből művész legyen, csak gondoljunk arra, mennyire fejleszti alapvető kompetenciájukat.

Már Kodály is megmondta:

 

 

 

„…a zenetanulás pozitíve megkönnyíti a számtant a ritmussal, a folyékony olvasást a dallammal, a szép- és helyesírást. A kottaírás nagyobb pontosságra szoktat, grafikai érzéket fejleszt, az éneklés a szótagok élesebb megfigyelésére, pontosabb kiejtésre, helyesebb artikulációra tanít; jó légzés, bátrabb fellépés, fejlettebb hallás, fokozott testi egészség, jó közérzet, derűs hangulat. Megannyi munkakedvet fokozó mellékes járulék, ami a rendes iskolában mind hiányzik.”


Hisszük, hogy minden gyermek a maga valóságában egyszeri és megismételhetetlen kis csoda, aki birtokában van valami egyedinek, amiben ő jó, amiben több a másiknál, s ezt próbáljuk mi megtalálni, felfedezni, ráébreszteni a gyermeket saját értékeire, vele együtt mindent megtenni azért, hogy mindez felszínre kerüljön. Ezt tekintjük pedagógus társaimmal hosszú távú pedagógiai feladatunknak és felelősségünknek a művészetoktatásban.
Ha visszatekintünk az eltelt öt évtizedre, hová jutottunk, mi is történt intézményünkben, városunk zenei és kulturális életében,  elcsodálkozhatunk, és bizalommal nézhetünk a jövő felé.
Igenis van helye a valós értékeknek fiataljaink életében, a sokszor kétes értékű, látványosságot hajhászó világban. Lehet őket a szép, a jó, az igaz, a valódi boldogság felé vezetni.


Püspökladány kulturális életében meghatározó funkciót tölt be intézményünk. Nemcsak nevelő-oktató munkáját tekintve, hanem közművelődés szempontjából is.
A nevével, - Csenki Imre Alapfokú Művészetoktatási Tagintézmény - fémjelzett rendezvények garanciát jelentenek a lakosság számára. Hisz, ahogy mondani szokás,  „a név kötelez”. Igen.

„Vajon mi lehetett Csenki Imre karakterében az a kivételes megtartó erő, ami képessé tette arra, hogy családi tragédiákon és igazságtalan mellőzéseken felülemelkedve meg tudott maradni művészetének magaslatán? A válasz egyszerűnek látszik; a tehetségen kívül, a művészetbe vetett hite, a családi fészekből hozott munka szeretete, kivételes pedagógiai érzék, ami arra ösztönözte, hogy ápolja növendékeiben a zene iránti szeretetet, ezen belül a kóruséneklés örömét. Ő a népi együttessel kivívott világsiker alatt és után is meg tudott maradni a népszerű püspökladányi tanító fiának, a Kollégium tanárának és növendékei egyszerű, szeretett Imre bácsijának.” – írta cikkében Géczy Károly a Debrecen 2002. IX. 4.-ei számában.

 

Azt hiszem ennél jobb példaképet nem is választhattunk volna. Igyekszünk kötelességünknek eleget tenni.
Iskolánkban a hangversenyek általában teltházasak, és a nagyobb városi rendezvényeink iránt is óriási az érdeklődés. Úgy gondoljuk, hogy mindez nyitottságunk, kreativitásunk, értékközvetítő, oktató-nevelő művészeti tevékenységünk eredménye.

Szeretnénk továbbra is úgy végezni a munkánkat, hogy az elődök és az utódok egyaránt büszkék lehessenek ránk.