Útkövetés

Címlap Iskolánk története

Statisztika

Tartalom találatai : 62882

Ki olvas minket

Oldalainkat 45 vendég böngészi

Iskolánk története
Tartalomjegyzék
Iskolánk története
2. oldal
3. oldal
4. oldal
5. oldal
6. oldal
7. oldal
Minden oldal

AZ ÁLLAMI ZENEISKOLA TÖRTÉNETE - A CSENKI IMRE MŰVÉSZETI ISKOLÁIG 1959/60 - 2009/10

A zeneoktatás kibontakozása Püspökladányban /Előzmények/

„Csonka ember az, és üres az élete – bármily gazdag külsőleg – ha nincs érzéke a művészetekhez.”        Kodály Zoltán


Azt gondolom, nem kell világhírnévre szert tenni ahhoz, hogy az emberben megfogalmazódjon a fent említett gondolat, hiszen ötven évvel (sőt már 1953/54-ből vannak feljegyzések), ezelőtt elődeink is ekképp gondolkoztak, amikor rájöttek, művészet nélkül nem teljes az ember élete, és úgy döntöttek szükség van zene- művészetoktatásra. Hisz a művészi alkotás az embernek a legősibb kifejezési formája.

1957 májusában Debrecenben, amikor első ízben rendezték meg a Hajdúsági Zenei Heteket, - amely az ellenforradalom leverése után az ország egyik legjelentősebb zenei eseménye volt, - Püspökladányban már működött a Zenepedagógusok Munkaközössége dr. Török Györgyné vezetésével. A havi tandíj 70 Ft volt. 1959-ig a zeneoktatás munkacsoportos formában történt a gimnázium akkori épületében. Tehát, ahogy fentebb említettem, már 1953/1954–ben, a következő tanárok foglalkoztak zenetanítással Püspökladányban:


Czéh János – szolfézs, Dr. Sáhi Györgyné – zongora, Oláh Emőd – hegedű, Várhalmi János – hegedű, Dunkel Frigyes – hegedű, Tóth Ervin – hegedű.


Aztán az 1958/59-es tanévben négy tanár, nyolcvanöt tanulóval dolgozott, zongora- hegedű, klarinét és elmélet szakon. Lavotta Kamilla - hegedű, Gáll Mihályné - zongora és szolfézs, Balla István – klarinét szakon tanított.


A reform, amely akkoriban a zeneoktatás hármas tagozódását törvényerőre emelte, szükségképpen új, alapfokú zeneiskolák alapítását sürgette. Kialakult egy körzeti rendszer, mely szerint egy-egy szakiskola (összesen hat működött az országban) utánpótlását több, két-három vármegye zeneiskoláinak növendékanyaga volt hivatva biztosítani.
1959-ig egész Hajdú-Bihar területén egy, a debreceni zeneiskola működött. A Zeneakadémia, mely a tanárellátás biztosítására egyedül jogosult volt, nem is tudta volna ellátni ezt a feladatot. Az 50-es évek közepén azonban ez az akadály elhárult, amikor a reform szellemében erőteljesen megindult a tanárképzés.


Az igények és lehetőségek szerencsés találkozásának eredményeképpen 1959 szeptemberében Hajdúböszörmény is megkapta a jogot zeneiskolája megnyitásához, négy fiókiskolájával együtt. Így Berettyóújfalu, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló és Püspökladány is kitárhatta kapuit. Életképességüket és jogosultságukat bizonyította, hogy évek múlva ezek mindegyike önálló intézménnyé fejlődött.
Abban az időben a Megyei Tanács Népművelési Osztályának járási népművelési előadójának, - Vitéz Mátyás Ferencnek - feladata volt az egész járás területén működő népművelődési csoportok segítése, a működési területük biztosítása és a felszerelésük gyarapítása. Elmondása szerint, a zenei élet fellendítését akkor tudta igazán segíteni, amikor Lavotta Kamilla zenetanárnő megkereste őt azzal a kéréssel, hogy szeretné szervezett keretek között folytatni Püspökladányban a zeneoktatást. Természetesen készséggel segítette mindenben, hisz akkor már vélhető volt, hogy ennek lesz jövője.


1959-1963-ig helyet kaptak az oktatás megindulására a kultúrházban többek között a színpadon, mert ott volt a zongora, majd további három helyiségben (öltöző, előadóterem, szertár).
- Nagyon nehéz volt eleinte, mert a téli hónapokban a fűtés igen problémás volt. A kultúrház vezetősége, amennyire tudta segítette kisebb felszerelések, hegedűhúrok, vonók és egyéb tartozékok, kották vásárlásával a munka beindulását - emlékszik vissza Feri bácsi.
A zeneiskola megalakulásával kapcsolatban a tanári kar létrehozását, a tanulók szervezését, az órák beosztását, majd megtartását mind-mind Lavotta Kamilla intézte.
Nem volt könnyű dolga abból a szempontból sem, hogy a komolyzene fogalma egy ilyen településen a pedagógusokat és az értelmiséget képviselő néhány családot kivéve ismeretlen volt, legalábbis nagy általánosságban.

A debreceni Déri Múzeumban Püspökladány művelődéstörténeti múltjáról olvasva a következőket találtam:

„Püspökladány kezdetben mezőgazdasági jellegű település volt, szűk tisztviselő réteggel. Az egykori püspöki birtokok adótisztjei, uradalmi emberei, továbbá a jegyző, a tanító és a katolikus pap alkotta a helyi értelmiséget.
Az ország iparosítása után, fontos közúti és vasúti csomópont lett. Így a lakosság összetételében ma is érezhető a mezőgazdasági és a MÁV jelleg. Iskolarendszere úgy a múltban, mint napjainkban fejlettnek mondható. A felszabadulás után a már meglévő, egykori egyházi iskolák mellett, korszerűnek mondható, jól felszerelt óvodák, általános iskolák, gimnázium és zeneiskola épült.
A komolyzenét ekkor a helybéli gyógyszerész, a jegyző, a pap, és a tanító képviselte. Korábbi házi muzsikálásról, zenei tárgyú könyvek, zongora négykezes kották, és Haydn kvartettek rendeléséről következtethetünk az akkori magyar vidéki műkedvelők „zenei” életére.
Az iskolai, egyházi jellegű kórusok, helybeli iparos (polgári) dalárdák, és a MÁV fúvószenekar működéséről kell említést tenni. Kiemelkedik idős Csenki Imre püspökladányi igazgató tanító, karnagy élete és munkássága. Csenki Imre a jó értelemben vett klasszikus „néptanító”, népművelő típusa volt. Iskolai és felnőtt kórusai Bartók, Kodály, Bárdos műveit szólaltatták meg hitelesen. Nemcsak mint zenész, hanem mint iskolai igazgató sok tehetséges munkás- és parasztszármazású gyermeket karolt fel. A 60-as évek lején, 50 éves tanítói jubileumán, kormányunk magas kitüntetésben részesítette. Meg kell említenünk két fiának a munkásságát is. Az egyik – Csenki Sándor – etnográfus volt, öccse pedig – Csenki Imre – zeneszerző, aki kezdetben a debreceni kollégiumi kórust vezette, majd a Magyar Állami Népi Együttes igazgatója és a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya volt. Csenki Imre zeneszerzői munkásságát operái, kórusfeldolgozásai jelzik a művészeti tevékenységen kívül.”